Sziasztok!

Balogh Tamás vagyok, 1956-ban születtem. Makón élek a családommal. Egy feleség, két gyerek, családi ház. Egy közraktár itteni telepét vezetem 1998 óta. 14 évig dolgoztam a gabonaiparban, aztán 5 év kihagyás után hívtak ide dolgozni, ahol gabona tárolásával foglalkozunk. Állattenyésztő üzemmérnök, majd agrármérnök lettem, aztán '89-ben még egy vállalkozó és marketingmenedzser szakközgazdászi diplomát szereztem. A zene már gyerekkorom óta jelen van az életemben. Általános iskolában énekkaros voltam és néptáncos. Másodikos koromban kaptam egy 7 húros orosz akusztikus gitárt, amivel nem sok mindent tudtam csinálni, mert nem volt miből-kivel tanulnom. Középiskolás koromban szinte egy időben vettem a kezembe a basszusgitárt és az akusztikusat. Egy iskolai csapatban basszusoztam, aztán ennek vége lett a sulival. Vettem egy CREMONA akusztikus gitárt és azt pengettem. A faluban, ahol laktam, egy téli idényt végig nyomtunk szombatonként a kultúrházban az ottani fiatalok talpa alá. Középiskolás koromban csináltam egy basszusgitárt, aminek a fogólapja az említett 7 húros gitáré volt… Fénykép is van rólunk, de a gitárt sajnos egy gyenge pillanatomban odaadtam valami gyereknek játszani. Azóta sem láttam... A főiskolán szerveztem egy zenekart, versmegzenésítéseket játszottunk, aminek egy része általam zenésült meg, másik része az akkori ismert együttesek repertoárjából való volt (pl: Kaláka, Kormorán. A kottát azóta sem ismerem olvasási szinten, meg amúgy sem, viszont elég jó hallásom van, meg némi zenei kreativitásom.) Akkor vettem egy NDK-s 12 húros akusztikus gitárt. A főiskola után 85-ben a középiskolai volt zenésztársam meghívott a zenekarába, amelyben szólóztam. Ez egy gyerekszínház zenekara volt, ahol az általa írt darabot adtuk elő gyerekekkel, meg volt egy irodalmi összeállítás is. Ezekről sajnos egy hangnyi felvétel sincs a birtokomban. Ennek az időszaknak egy év múlva vége lett és azóta nem csináltam semmit. Egészen addig, amíg először a lányom nem vett egy akusztikus gitárt  (azóta már eladta), majd a fiam egy elektromosat. Akkor éledt fel bennem ismét a zenélhetnék és egyre többet vettem elő a saját 12-esemet is. A fiam az elsőt később lecserélte egy Epiphone-ra, ekkor jelentkeztem be először a gitar.hu-ra tanácsért, onnan meg már egyenes út vezetett ide a basszerek közé. Igen, vissza a kezdetekhez.
2007 májusában vettem meg életem eddig első és egyetlen igazi basszgitárját, egy akkor 15 éves, amerikai Peavey DynaBass 5 húros aktiv-passziv gitárt. 2007 öszén pedig a hozzávaló, PROLUDE full stack-et. Azt hiszem az én szintemen ez a cucc elegendő lesz egy ideig. Egy olyan zenekarban játszom most, ahol a legfiatalabb 2 tag a fiam-lányom lehetne, de ez nem okoz semmi galibát, az elfogadás kölcsönös. Ret-rock-ot játszunk egyelőre magyar bandáktól (Edda, LGT, Beatrice, Bikini, Dinamit, P-box, KFT, stb). Sajnos nincs énekesünk, így kénytelen voltam rágyúrni -átmeneti jelleggel-, hogy azért legyen értelme a játéknak. Alig várom, hogy legyen egy jó énekesünk, mert egy jó énekes, aki jól el tudja adni magát és a zenénket, már fél siker szerintem.
Közben a fiam is belezuhant a zenész életbe, persze hozzám hasonlóan csak amatőr fokon, de neki már jóval több tapasztalata van 21 évesen, mint nekem… Jó pár koncerten túl vannak, többek között az idei szegedi SZIN-en egy internetes szavazás eredményeként nyertek egy fellépést és a Pepsi-színpadon játszottak. Na ehhez kapcsolódik egy számomra szívmelengető élmény, ami ezen a fellépésen kezdődött és ősszel folytatódott. A számok felkonferálása közben itt hallottam az egyik szám előtt, hogy ezt a számot Ádám – a fiam – írta a nagyapjáról, aki 4 éve eltávozott közülünk. Otthon rákérdeztem, hogy ez tényleg a papáról szól-e és bólintott. Ősszel elkezdték a helyi TV-studióban a demó számaik felvételét. Egy nap megkérdezte tőlem, hogy tudok-e screemozni? Hát… biztos, mondtam és gyorsan ki is próbáltam. Azt mondta, hogy tök jó, kellene az egyik számban itt-ott benyomni valami hasonlót. Egyik hétvégére meg is szervezték a felvételt. Elmentem és ott derült ki, hogy abban a bizonyos számban – aminek Emlék a címe - kell produkálnom, amit a papáról írt. Megbeszéltük, felvettük, és amikor visszahallgattuk, akkor tudatosult bennem a tény, hogy ez most egy család-történeti csúcspont. Itt állunk egymás mellett és hallgatjuk azt a dalt, amit ő írt, az énekesükkel együtt énekel és amiben én is „megjelenek” néhány hang erejéig. Gondoljatok bele: az apámról szóló dalban a fia – én -  és az unokája – a szerző -  együtt énekel. Bevallom, elérzékenyültem. Amikor lekísért a stúdió udvarára, megöleltem és megköszöntem neki a lehetőséget, ami ebben a formában azt hiszem egyszeri és megismételhetetlen volt. Most, hogy ezt leírtam, egy kicsit megint megkönnyeztem. Hálát adok a sorsnak, hogy ez így összejött, köszönet ez úton is a fiamnak ezért.
Hogy mit hoz a jövő? Remélem, nekik sokkal többet, mint ami még nekem adatik. Mindenesetre mostanában rájöttem, hogy a zene, a zenélés nagyon fontos az életemben és most sajnálom igazán azt a 30 évet, ami zenélés szempontjából kimaradt az életemből. Ezt már bepótolni nem lehet, de amíg megmozdul a kezem addig biztosan az egyik leggyakoribb mozdulata az lesz, amikor a gitárom felé nyúlok, felveszem és játszom, leginkább magamnak, meg ha lesz rá igény, akkor azoknak, akiknek tetszik. És drukkolok a fiamnak, hogy legyen sikeres, és ne kövesse el azt a hibát, amit én. Ne tegye a sarokba a gitárt, mert bár milyen gondja van, bármilyen nehéz lesz esetleg a lelke valamiért, a gitár, a gitározás az elfeledteti egy időre azokat. Megnyugtat, feltölt. Lélekben pedig gazdagabb lesz a zene, a zenélés által. Ezt nem szabad abbahagyni. Neki sem, nekünk sem.

Tamás(papa)

Szerző: -machine-  2011.01.05. 10:34 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://bassguitar.blog.hu/api/trackback/id/tr62562029

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása