Sokak számára a zenélés, csupán egy non-profit hobbi a civil foglalkozás mellett, másoknál mellékállásként funkcionál, viszont szép számmal akadnak olyan hangszeresek is, akiknek a zene az egyedüli és fő megélhetési forrásuk. Ilyen főállású zenész -az előző riportban bemutatott- Eged Marci is. Marci ékes példája egy zeneileg magasan képzett, stílus független session zenésznek, aki ha kell, bármilyen zenei környezetben tökéletesen megállja a helyét. Vannak azonban olyan főállású zenészek is, akik kizárólag egy zenei irányzat mellett tették le a voksukat és ezen az önmaguk által leszűkített terepen próbálják a maximumot nyújtani. Egy ilyen zenésszel készítettem a következő riportomat, aki számára a stílus egy életérzés is egyben, mivel úgymond "rákenroll" életet él. Horváth "Sexy" Gáborral beszélgettem...

Deák Tamás - machine
 

Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?
 

Gyerek voltam még és egy pc-s játékkal játszottam éjjel-nappal, ez volt a Carmageddon 2, aminek a zenéjére nagyon durván rákattantam. Anyukámnak is megmutattam a nótákat. Ő azt mondta, hogy ez Led Zeppelin, úgyhogy karácsonyra megkaptam az összes lemezüket. Végighallgattam minden felvételt, de nem lettek meg a játékban hallott dalok. Egyrészt akkor még nem volt internet ahol rákereshettem volna az előadóra, másrészt eredeti, gyári játékot még fotókon sem mertünk nézegetni, olyan árban voltak, úgyhogy keresgéltem tovább szorgalmasan, míg végül meglett a dalok "gazdája". Az Iron Maiden volt az a banda.  Ekkor 14éves voltam és még nem volt csajom. Gondoltam, ha lesz egy gitárom, talán lesz csajom is. Meglett az első gitárom, de csajom a következő négy évben még mindig nem lett, úgyhogy ezt a négy évet szénné gyakoroltam a hangszeren, eközben szépen lassan előjöttek azok a régen várt, bűvös hangok. Azóta persze sokat fejlődtem, de a rutin legnagyobb része ezekből az időkből van meg. A családomban senki nem zenél, de a szüleim nagyon sokat segítettek. Faterom azt szerette volna, hogy élsportoló legyek (erőemelő), de elég korán rájöttem, hogy ez nem az én utam, mert engem csak a zene érdekelt. Amikor már jöttek a komolyabb fellépések (17 voltam) akkor Ő is belátta, hogy ezen az úton kell tovább engednie!


Tehát 17évesen már zenekarban játszottál. Erről mesélj kicsit bővebben is! Hogyan kezdődött?


A gimnázium harmadik évfolyamának elején, nem igazán tudtam visszaállni a nyári szünetelésből. Ment a zenélés, piálás, csajozás és engem nagyon zavart, hogy nem tudok mit kezdeni magammal, úgy éreztem bizonyítanom kell, mert még semmit nem tettem le az asztalra, így hát próbálkoztam. Akkoriban durván elkapott a rock&roll életérzés, így az első komolyabb zenekarom az Embers -metalcore- miatt folyamatosan hiányoztam a suliból. Abban az évben, december közepén kerültem be az említett zenekarba, majd ott helyben közölték, hogy a két ünnep között Európai turné. Köpni-nyelni nem tudtam! Buszba be, uccu neki! Állat volt! Itt jöttek a „durvulenciák”, kicsit elszálltam. Év végén bementem a suliba a vizsgákra és konkrétan kib…m magam! Anyám már nem tudott mit kezdeni velem, úgyhogy beiratkoztam levelezőre. Na, az állat volt, nem volt kötelező bejárni és a vizsgákon kettes volt az alapjegy.

Rögtön a basszusgitárral indítottál?

Nem. Alapvetően gitáros vagyok, az Embers-ben is gitárosként nyomultam, de még a gimiben (Piarista) volt egy zenekar, akikkel templomi dalokat játszottunk a miséken és gitárosként már nem fértem be a keretbe, így elmentem a győri hangszerboltba és kiválasztottam a legállatabb Jackson basszusgitárt, amire gyorsan összesefteltem a lóvét és megvettem. A következő misén már ezzel nyomtam!


Milyen zenei stílusok hatnak, hatottak rád?


Mint serdülő fiatal, én is a rock alapjaival kezdtem. Ossian, Pokolgép, Iron Maiden. Az osztálytársaim is velem kezdték ezt, de ők punkoztak, nekem meg elegem lett a tingli-tangli zenekarokból, elkezdtem Slayer-t hallgatni, és akkor megpecsételődött minden.
Ma azt vallom, hogy minden zenében van valami jó dolog, így mindenféle stílusra nyitott vagyok. Hallgatok komolyzenét is, meg a legkeményebb, legbrutálisabb deathcore zenekarokat. Mindenhonnan ragad rám egy kis „ez-az”, de a legjobban egy olyan, képzeletbeli figurához hasonlítanám magam, aki a 80-as években kezdett el gyakorolni, majd kihagyott pár évet, végül elment a Faith No More-ba gitározni.
Tehát alapvetően gitáros vagyok, viszont ma már basszusgitárosként is ugyanolyan jól megállom a helyem, viszont azt gondolom, hogy én vagyok a tipikus példája az igazi „szar arc” basszusgitárosnak, aki kib...tt hangos, iszonyat bunkó, a fülzsírt kiveri a színpad előtt állók füléből és mindenkit leszar. Persze mindezt némi túlzással mondom, mert ennyire brutál azért nem vagyok, mivel profi felfogással és kellő zenei alázattal adom elő a laza figurát a színpadon, szóval ennyit a stílusról.


Magát a játékstílusodat hogyan határoznád meg?


Alapvetően a Rex/Pantera/Sam Rivers/Limp Bizkit vonal az, amit vinni szeretnék. Nem szleppelek, a bulikon ujjal játszom, viszont lemezeken jól bekamuzom a részeket, mert ahogy említettem, alapvetően gitáros vagyok, így simán feljátszok bármilyen durvulást pengetővel, amit ujjal pengetve még vagy 10 évig gyakorolhatnék.


Térjünk rá a zenekaraidra! Több is van belőlük, haladjunk sorjában!


Jelenleg négy formációban veszek részt, ami valójában három, de hamarosan kifejtem…
Ahogy azt említettem már, az Embers-ben kezdtem a zenélést, velük vettük fel az "Evil Squall of an Evil Storm" c. nagylemezt, majd nem sokkal ezután elváltak útjaink. Egy év kihagyás után csatlakoztam egy akkoriban nagyon menő budapesti Nu-Metal zenekarhoz, ez volt a "Mind The Gap", akikkel igazából sohasem sikerült egy jó felvételt csinálni, de a konkrét okokkal most nem akarlak untatni. Az énekessel való szakítás után jött a My Small Community, amiben gitározok. Velük a mai napig együtt játszom, mondhatjuk, hogy ez a legkedvesebb zenekarom, mert ez az a zenekar, ahova én is írom a nótákat és akikkel a legtöbbet együtt vagyok. Manapság úgy működünk, hogy csak a nagy bulikat vállaljuk be, kinőttünk már a „mindent bevállalós” korszakból. Havi egy-két koncert, általában 200-300 ember előtt, ez így teljesen kielégít minket. Megpróbálunk a legprofibb körülmények közé kerülni mindig, nagyjából sikerül is. Lemezeinket a Pannónia Stúdióban készítjük Szabó Viktor vezénylésével. Ő nagyon sokat segít nekünk, nagyon szeretjük.
Mivel a My Small Community egy nagyobb felkészülést és technikai hátteret igénylő banda, ezért csak nagyobb helyekre tudunk összpontosítani és minden igényt kielégítő bulit csinálni, ami eléggé lekorlátozza a lehetőségeinket. Hogy ne érezzük magunkat korlátok közé szorítva és a közönség igényeihez is jobban tudjunk igazodni, csináltunk egy könnyebben emészthető, könnyebben mozgatható akusztikus zenekart is, ez My Small Community Acoustic zenekar. Képzeld el a következőt: egy iszonyatosan stílusos, profi énekes és két kutyaütő ’kultúrszentimentális” gitáros egy-egy akusztikus gitárral! Tuti recept! Miért? Rögtön rátérek arra is!
Ritkán próbálunk, azt szoktuk mondani, hogy a pánik majd mindent megold, ezért minden nóta után feszülten várjuk a tapsot, hogy vajon hogyan sült el majd a dolog. Persze soha nincs gond, sőt! Kisméretű helyeken játszunk, általában könyvtárakban, kis klubokban, kávézókban lépünk fel, de az emberektől nehéz elférni, sokan vannak, mindig garantált a „teltház”. Az említett helyszínek hangulatából adódóan eleve van egy amolyan meghitt légkör, de ezt mi még azzal fokozzuk, hogy kiteszünk 100-150 darab mécsest és irányított fényeket. Nagyon hangulatos és egyben félelmetes is, amikor neki kezdünk az előadásnak, olyankor a nézőtéren síri csend van, konkrétan hullamerevséget vesz fel mindenki és nagyon feszülten figyelnek. Ebben a misztikus, szinte földöntúli hangulatban nem ritka, hogy szó szerint elsírják magukat a lányok, mert olyan mély hatást gyakorol rájuk a légkör, a dalok hangulata és az előadásmód összessége. Mi ezen még mindig ugyanúgy, minden egyes fellépés alkalmával meglepődünk, amikor ezt látjuk és ez a hangulat minket is ugyanúgy elragad, ezek hatalmas élmények a zenekar számára is, ez még jobban összekovácsol minket.


Létfontosságú a jó csapatszellem egy bandán belül, ez tény! Viszont van itt egy másik, nemzetközi szinten elismert bandád is, a Nikson! Igazi, jól menedzselt, profi csapatnak tűnik már az első pillantásra is. Ez a történet honnan indul?


Tavaly előtt, 2009-ben, vágytam az utazgatásra és a basszusgitározásra is. Ekkor találtam egy hirdetést, hogy a győri Nikson basszusgitárost keres. Megnéztem kik ők, mert addig még sohasem hallottam róluk. Szimpatikus kis "littylötty" zenekar volt, viszont nagyon gyors. Az első próbára lementem, de azt gondoltam, hogy úgysem vesznek be bandába, mert nem vagyok se szép, se trendi! viszont Sexy! (machine) Lenyűgöztem őket az akkor 5-6 év kihagyás után elkövetett basszusgitározásnak nem igazán nevezhető játékommal és bevettek a zenekarba. Azóta elég sok minden történt velünk. Konkétan az egy év alatt kb 60 koncert, 3-4 komolyabb külföldi turné, kislemez és nagylemez megjelenés, két videóklip és persze a legjobb dolog, az "endorserkedés". A Nikson főleg a külföldiek érdeklődését kelti fel, mivel itthon ez a stílus (Skatepunk) nagyon gyorsan lefolyt. Amerikában a mai napig ezt tolják a srácok, Anglia imádja, a németek csak próbálják jól eljátszani, Szlovákiában is vevők rá, nem beszélve a többi országra ahol voltunk eddig. A legdurvább talán Oroszország volt, ahol többszáz ember előtt játszottunk minden este. Konkrétan olyan sztárok vagyunk ott, mint itt a legnagyobb celebek és most direkt nem rocksztárokat mondok, mert az ma már nem jelent semmit! Orrba-szájba fotózkodnak velünk és hasonló celebes megnyílvánulások "áldozatai" vagyunk, ami őszintén szólva nekem nagyon bejön! Hála Isten és hála internet hamarosan újra megyünk arrafelé (Ukrajna), úgyhogy a Kelet is bejött, a Nyugat is bejött... mi kell még? Észak? Dél? (machine) Itthon természetesen jó magyar szokásokhoz híven megvetés, utálat és pocskondia övezi a  zenekart, de ezzel nem vagyunk egyedül, sőt! Szóval így legyen itthon valaki kemény!


Valóban, „az éremnek két oldala van” mint tudjuk, viszont neked van egy harmadik oldalad is, ami a zenekarokat illeti! Mi is maradt ki? Az „újszülött gyermek”, a gitárvirtuóz, Lovrek Krisztián által vezettet és fémjelzett banda, a Lovreck!


Régóta ismerem Lovrek urat. Sokat szivattuk egymást, dumálgattunk szinte napi szinten online a neten. Egyik nap megkérdezte, nem jönnék-e el a zenekarába basszusgitárosnak?
Na mondom, ne bassz! Meghallgattam úgy konkrétabban mit csinál, de annyira nem érdekelt, viszont minden kihívás érdekel, így belementem a játékba, hogy "na akkor mutass valamit kispajtás!". Krisztián elkezdte szorgosan küldözgetni a nótáit, én meg vastagon szartam rá, meg se néztem őket. Egyszer csak jött a hívás, hogy akkor hétfőn próbáljunk egyet! Én meg erre úgy mentem le a terembe, hogy nagyjából annyit tudtam, hogy D-re kell hangolni! Szóval egyáltalán nem vettem komolyan az egészet, de a próbán végül mozdult bennem valami és hirtelen nagyon elkezdett érdekelni ez az egész dolog, amit Lovrek úrék csináltak! Ekkor már én is akartam a dolgot, közben teltek múltak a hetek és rájöttem magamban, hogy haver, nincs mese, itt meg kell tanulnod a trashmetálriffeket hangról hangra. Lassan közelebbről is megismertem a srácokat a zenekaron belül és rájöttem, hogy mindannyian nagyon jó arcok és kitűnő zenészek, úgyhogy ekkor már teljesen rajta voltam a témán. A Lovreck-et sokan fikázzák, de tényleg annyit mondok, hogy haver, toljál el pár riffet abban a tempóban ujjal, a néha 10 perces nótákban megállás nélkül! Szóval kihívás! Ezt jelenti nekem a Lovreck zenekar és természetesen nagyon szeretem őket is.


Azért azt fontos megjegyeznem, hogy szakmai és zenei oldalról nézve a Lovreck-et semmilyen negatív kritika nem érheti, ezt mindketten jól tudjuk! Igényes és virtuóz gitártémák, egyedi íz, profi zenészek! Ha bárki fikázódásnak veti alá a csapatot, annak egyértelműen más oka van, viszont mindenen lehet javítani és sokszor kell is, hogy megjöjjön a várva várt siker és áttörés! Ami a szigorúan vett munkát illeti, mi vár rád a közeljövőben?


Vannak néha apróbb kisegítő melóim, ahol producerkedem, tehát megmondom mivel, mit vegyél fel és hogy állítsd be, hova, milyen szólamot tegyél stb, emelett stúdiós session feladatokat is csinálok időnként, beugrom ha fel kell basszusgitározni pár nótát, esetleg szólózni valami Slayereset, ilyesmik. A My Small Community-vel még idén megjelentetjük a második nagylemezünket, nyomjuk a koncerteket, ebben az évben nagyjából 25-30-at. Ezek a tervek, nem állunk le, csak nyomjuk, mert ez éltet minket.
A Niksonnal a világuralom a cél folyamatosan. Szüntelenül jönnek a levelek, hogy menjünk Dél-Amerikába, Japánba, Kínába. Ázsia legdurvább országaiba hívnak, tiszta őrültek! További terv, hogy szeretnénk még egy klipet a nemrég megjelent második nagylemezre, illetve tavasszal csak idáig több mint 20 koncert van lefixálva, úgyhogy nyomjuk, mint az állat! 2011 Nyarára eddig csak külföldi fesztiválok vannak előjegyezve, úgymint Novarock, fm4 frequency, néhány kisebb angol és német open air buli. Szeretnénk itthon is fellépni egy-két fesztiválon, de nehézkes, sosem hívnak sehova, hiába küldjük tonna számra az anyagokat és a nem gyenge külföldi referenciákat, de semmi eredménye, így sokszorosan szembesülünk a "csodás" magyar valósággal! Fura ország a miénk, én mondom! Csoda, hogy nem lécelt le még a fél lakosság!
Szóval a magyar fesztiválok kilőve, de ősszel viszont az ország egyik legnagyobb rockzenekarával fogunk turnézni, ha minden igaz és van még egy full length angol/skót turné 15-20 állomással. A további tervekről és a mindent ellehetetlenítő magyaros szemléletmódhoz visszakapcsolva még egy érdekes sztori, ami a napokban történt: felmentem Marcihoz, a gitárosunkhoz és mutatott néhány Lamborghini Murciélago fotót, majd határozottan hozzá tette, hogy neki ilyen autója lesz! Kérdeztem tőle cinikusan és vigyorogva: "Haver, aztán majd le fogsz állni vele ide a Tesco parkolóba?" Erre teljes komolysággal azt válaszolta: "Hülye vagy? Kaliforniában leszünk!" Ezen hirtelen elmerengtem, mert jól ismerem Őt és tudom, ez előbb-utóbb így is lesz, meg fogja csinálni és akkor én is mellette fogok állni!
Lovreckékkel nemrég szerződtünk egy management céggel, amire nagyon kíváncsiak leszünk, mit fog hozni a jövőben. Egyelőre készül az első kislemez (majdnem 40 perces), felvételek már mind megvannak, már csak véglegesíteni kell a keverést, majd legyártatni. A világuralom itt is magától értetődő dolog, aki ezt nem akarja, az neki se álljon!


Ideje mostmár rátérni a legérdekesebb részére a beszélgetésnek! Beszéljünk végre a motyódról!


Cuccokból nagyon egyszerű szempontot követek! Kell egy jó hangszer alap és egy jó hangszer, ezek nélkül semmire sem mész!
A Nikson setup:
A Basszusgitárjaimra Elixir, illetve Warwick EMP húrokat használok. A hangszer után jön egy elég jó minőségű, középkategóriás wireless, amit nagyon szeretek! Még sosem hagyott cserben és jól
szól! Minden egyes buli helyszínén keresek magamnak egy szabad frekvenciát (persze automatikus) és már mehet is tovább a menet! Innen megyek a Tech21 RBI preampomba, amivel keverem a hangszerem eredeti hangját egy középvágott drive-os hangzással, ami végül megadja azt, amiről mindig is álmodtam. Úgy szól a basszus, mint a Pantera-ban és a legdurvább az egészben, hogy ujjal pengetek és mégis olyan attack van, mintha pengetővel tenném! Állat cucc! Tehát ez a kevert sound megy egy Warwick Tubepath 10.1 fejbe, amiben van 2darab előfokcső (12ax7) plusz a végfoknál műterhelésre ki van vezetve egy komplett EL84-es végfok, aminek a hangja megy tovább a tranyós végfokba. A tipikus tranyós kellemetlen overdrive helyett megkapom a vintage rottyanást, amit imádok!
A végfok egy 1000 wattos erőmű, igazából nincs is erről mit mondani. Mindez bele megy egy hatalmas érzékenységű, hobbit nagyságú (1,30 magas) 8x10-es ládába, ami 1600 wattos és Celestion hangszórókkal van szerelve. Ez üt! Úgy döngöl az egész setup, hogy sírsz ha eléállsz és maximum hármas fokozatig tekerem fel a tízes skálán úgy, hogy természetesen az érzékenységeket maximálisan kihasználom. A tuner outon van még egy rack tuner (korg DTR1000) és az egész rack tápellátásáról egy Power Conditioner gondoskodik. A D.I. jelet a fejről küldöm ki, a saját EQ után közvetlenül, ahol némi közép vágás 1100hz-nél, illetve mély emelés 50hz-en. A hangszerek amiket a Nikson-ban használok, Warwick-ok.
Hangszereim:
Warwick Thumb 4 1987 (EMG J set+Mec 2 band)
Warwick Thumb 4 1988 (Bartolini J set+Mec 2band, Fretless)
Warwick Thumb 4 NT 2001 (EMG JX set+EMG 2 band)
Warwick Thumb 6 NT 2010 (Mec Split Soapbars + Mec 3 band)
Warwick Corvette Proline 4 (Mec J set + Mec 2 band)
Warwick Corvette FNA Jazzman 5 (Mec J,MM+Mec 3 band)
Warwick Dolphin PRO I 4 (Mec J,TJ + Mec 2 band)
Warwick Streamer LX 4 (Mec P,J + Mec 2 band)
Fender Precision Special (1982)
Fender Jazz Bass (1989)
Lakland 44/94 (2008)
Ibanez SR1000
Ibanez EDB600
Ibanez ATK300

A Lovreck setup kicsit más, ott úgy néz ki, hogy mivel le kell hangolni a gitárt, az Ibanez SR1000-t használom egyelőre, (amig nem lesz valami atomdurván erre kitalált Warwick-em) ami le van hangolva "D"-re, illetve néhány nótában "Drop C" a hangolás. Egy Tech 21 RBI van itt is, kicsit durvábbra véve, mint a Nikson-ban (több drive, kevesebb közép), valamint erősítőnek egy TC Electronic RH450 fejet használok, 2darab TC Electronic ládával, amik 4x10" és 2x12"-esek. Ezek amúgy nagyon frankó cuccok, viszont nem jobbak mint a Warwick motyók (bár drágábbak). Wirelessem itt még nincs, de lesz! Sőt, még rackem sincs, de ez a zenekar még annyira friss, hogy még nincsen befejezve a cucc építése.
A My Small Community-ben szólógitárosként Greg erősítőt használok
100W fullcső (magyar cucc), ami 3 csatornás, így elérhető az ultra clean fenderes hangzástól a megabrutál Rectifier/Diezel torzításig minden! A fej alatt egy Mesa Rectifier 4x12-es láda dolgozik, illetve haszálok még elé néhány pedált: Eldzsi modolt Ibanez TS9-et, Rigley SHO Boostert, Buddy Guy Crybaby-t, ISP Decimator zajzárat. Van még egy Power Conditioner rackben és egy Korg DTR1000 rackes hangológép. Gitárjaim: Gibson Les Paul Studio, Caparison TAT, Caparison Horus, PRS Custom 22. Ezek közül a Gibson-t szoktam főként élőben használni, illetve a Horust, a PRS-el stúdiózom csak, illetve a TAT-ot sem viszem ki szívesen a lakásból, mert ezek igazi kincsek számomra.


Aki ismer, az tudja, hogy Te és a Warwick márka szinte összenőttetek! Miért éppen a WW?


Egy gyermekkori álom vált valóra, amikor meglett az első komolyabb Warwick-om.
Elég sokáig kételkedtem a "sound of wood" dumában, de amikor megfogtam ezt a gitárt, végre hallottam azt a életteliséget és visszajelzést, illetve nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg azt az érzést amit akkor megtapasztaltam, hogy talán nem is én játszom a gitáron, hanem a hangszer rajtam, mert tudja hogy mit akarok. Ha megütöm, válaszol, ezt leginkább a NeckThru modelleken érzem, abból is leginkább a négy húros 2001-es thumb-omon. Amikor beviszem a Guitar.Clinicbe, Zolival a társammal percekig tudjuk csodálni, hogy mennyire szépen van megcsinálva, mennyire igényes munka, mennyire kiforott, mennyire az enyém. Amikor bekerültem egy olyan zenekarba (Nikson), ahol külföldi piac a fő cél, elkezdtem koncepciózusan azon gondolkodni, milyen hangszereket használjak, amivel átütő eredeményt lehet elérni és elismert, komoly márka is egyben. Az első választásom egy másik márkára esett, ami gyorsan kikerült a képből amiatt, hogy a gyártó cég üzletpolitikája nem volt túlságosan barátságos a számomra. Kerestem folyamatosan azt a céget, akikkel normális kapcsolatot tudok ápolni, ha kérdésem, parám van, válaszolnak, van normális "custom shop"-ja, bármit megépítenek nekem ha bekattanok. Megtaláltam Laciékat, a Rockforth-ot. Nagyon érdeklődtek irántam, mint magánember is szimpatikus voltam nekik és úgy döntöttem, megrendelem az első igazán komoly Warwick-ot, ez volt a Dolphin Pro I. Egyből szerelem lett belőle. Azóta is nagyon segítőkészek a Laciék, bármilyen gondom van, egyből ugranak!
Endorser úgy lettem, hogy már az elején sejthető volt, hogy nem fogok szarral gurítani, évi legalább egy komolyabb hangszert megveszek, illetve nagyon aktívan részt tudok vállalni a márka promótálásában, így Laci beajánlott. Jött is vissza a levél, hogy üdvözölnek, elégedettek az eredményeimmel és a fizimiskámmal.
A közeljövőben tervezek egy Warwick workshopot tartani magyországon, ha jól tudom, ilyen még eddig nem volt. Izgulok is kicsit, bár olyan szempontból nyugodt vagyok, hogy a tavalyi évben (2010) csináltam egy hangszerkészítő találkozót, bár kis rendezvény volt, az is elég jól sikerült. Külföldi sztárt is tervezünk meghívni, illetve meg lehet majd nézni talán az összes Warwick modellt itt, kipróbálni, erősítőket tekergetni, és zenekarokat is tervezek meghívni, akik hitelesen bemutathatják, milyen is WW-n játszani. A Jövőre vonatkozóan sok tervem van WW ügyben. Az idei évre tervezek egy Thumb Singlecutot 5 húros változatban, viszont nem Broadneck építéssel és 19mm helyett 16,5milis a húrtávval. Hangszedőkön is gondolkodom, de ebben a modellben gyárilag az új passzív soapbarok vannak, esetleg ha nem teljesen tetszenének, akkor kicserélem őket. Van még pár tervem, például egy 1984 Reissue Streamer Stage I megépíttetése, cseresznye testtel, egyenes kulcsszereléssel, wenge/bubinga átmenőnyakkal és természetesen a jó öreg EMG PJ szettel. Erősítők közül nagyon szeretnék egy WW Hellborgot (preamp+mono 500-as végfok), mert lenyűgöz a letisztultsága. Sajnos nagyon drága, úgyhogy ehhez még le kell tolni pár bulit. Röviden ennyit a Warwick terveimről!


Szenvedélyesen beszélsz a hangszereidről. Látszik, hogy a zenélés számodra sokkal fontosabb dolog, mint úgymond egy szimpla munka, viszont a valódi értelemben vett munkád is szorosan kapcsolódik a zenéhez és egyre többen kapcsolják a neved a Guitar.Clinic-hez!


Hangszer szervizem van, hangszerekkel foglalkozom. A Guitar.Clinic-et Kovács Zolival ketten hoztuk össze, persze ott volt még a csajom, Csilla is. Zoli nemrégiben végzett a Liszt Ferencen hangszerkésztőként, előtte több évig volt gyakorlaton egy másik hangszerjavító cégnél. Sok hangszerészhez vittem már el az évek során a gitárjaim, de amikor megismertem Zolit, egyből tudtam, hogy Ő lesz az én állandó emberem! Ez a srác megszállottja a gitároknak, főleg a modern dolgoknak (floyd rose). Ráadásul nagyon szimpatikus volt a hozzáállása a munkához, lelkiismeretesnek tűnt. Az első olyan hangszerész volt, akitől miután elvittem a kész hangszert, majd később találkoztunk, rákérdezett, hogy milyen lett és hogy elégedett vagyok e az eredménnyel? Emlékezett rá, hogy milyen munkát végzett a hangszereimen, és tudta, hogy milyen gitárjaim vannak, tehát törődött velem, fontos volt számára az elégedettségem. Amint végzett, elkezdtünk arről beszélni, hogy lehetne valamit közösen is csinálni. Összefogtunk és konkrétan a szarból elkezdtünk palotát építeni, de úgy érzem, sikerült. Fél év alatt több mint 100 zenész járt nálunk és senkiről sem tudok, aki ne lett volna maximálisan megelégedve a munkánkkal! Bármit meg tudunk valósítani együtt a Zolival, legyen az Floydrose-ból fix hidassá alakítás vagy egy sima hangszedőcsere. Nemrégiben csatlakozott hozzánk "Mákos" barátunk, aki erősítőket modol, épít, így most már erősítőkkel is tudunk foglalkozni, felsőfokon! A legfőbb szándékunk és célunk, hogy segíteni akarunk a zenészeknek, ez a fő cél, ez vezérel minket, mert a hozzánk forduló zenészek öröme a munkánk révén számunkra is egy óriási jó dolog, mert ez vezérel minket, mivel szenvedélyből tesszük a dolgunkat, mindannyain őrült hangszermániás zenészek vagyunk! Szeretnénk komplett rendszereket építeni gitárosoknak, mindenféle megoldásokat össze hozni, tehát akinek valami elégedetlensége van a cuccával kapcsolatban, nyugodtan fordulhat hozzánk, mert mindenkinek segíteni szeretnénk és ezt örömmel, jó hangulatban tesszük, nem pedig fásultan, unottan és kiégve! Tervezünk továbbá havi rendszerességgel workshopokat gitárosoknak és basszusgitárosoknak, ahol kérdezhetnek, mi segítünk és magyarázunk, demonstrálunk és megoldunk olyan kérdéseket, hogy például: "Miért búg a cuccom, ha egyszerre két fejbe kötöm be a gitárom?
A jövőben szeretnénk saját hangszereket gyártani, gitárokat, basszusgitárokat, úgyhogy fogtok még rólunk hallani, ezt megígérhetem!


Önkéntelenül is felmerül bennem a kérdés, hogy vajon elfér mindez még a szűkre szabott hazai piacon?


Simán! Több szervizzel is beszélgettem már ezekről a dolgokról, konkrétan az van, hogy egymáshoz küldjük a kuncsaftokat ha épp sok a melónk. Én alapvetően elítélem azt a nézetet, ami szerint "mindenki kapargassa csak a saját gesztenyéjét!" Szerintem az viheti előre ezt a fura szemléletmódú országot és a speciális jellegű szolgáltató piacot, ha segítünk egymásnak, és nem az, ha egymást fúrjuk!


A szabadidődben –ha van ilyen- mivel foglalkozol még?


Elég sokat foglalkozom a zenéléssel, úgyhogy nem sok egyéb dologra marad időm.
Ha nagyon ráérek és nincs mit csinálni, Word of Warcraft-ozni szoktam. Ez egy jó kis PC-s játék, elég sok időt el tud venni az életemből, de azt nem tehetem meg, hogy a gép előtt üljek egész nap! Ha tehetem, inkább kimozdulok otthonról. Nagyon szeretek vezetni, így elég sokat megyek is a kicsikémmel, ami egy amerikai csoda, egy Dodge Journey. Szabad hétvégeken meglátogatjuk a párommal a szüleim, akik vidéken élnek. Van sok kisállat amikkel nagyon jól el tudunk lenni, és azon a környéken kapható az ország lefinomabb kebabja. Az országhatár közel van, szívesen átugrom a bécsi hangszerboltokba nézelődni, ismerkedni. A családom eléggé szűk létszámú, igazából édesanyám és a nagymamám élnek, illetve néhány rokonom lakik ott a környéken. Van egy párom is, akit már említettem, Ő jelenleg 26 éves és most csinálja a másod diplomáját, nagyon okos lány és én borzasztóan büszke vagyok rá! Jó dolog az is, hogy közös az érdeklődésünk. Mindketten szeretjük a számítógépes játékokat, a Forma 1-et és természetesen a gitárokat. Elég ritka az ilyen lány, úgyhogy nagyon megbecsülöm! Ő az életem párja és a legszebb dolog amit az élet adott a számomra. Nagyon szeretem
Őt!


Ebből a mondatodból kiindulva következik az utolsó kérdésem: milyen terveid vannak a magánéletre vonatkozóan?


Szeretnék családi házban élni, de a füvet biztosan nem én nyírnám, azt utálom! Jó lenne pár háziállat, egy saját feljátszó helység, ami egyben próbaterem is, kiegészítve egy kicsi, kompakt stúdióval. Vágyam, hogy a Guitar.Clinic még ennél is jobban működjön üzletileg, valamint, hogy legyen vagy ötven darab Warwick-om! :) Egyébként a harmincadik születésnapomra tervezek valami nagyon "durva", egyedi gyártású hangszert, amit majd előre megrendelek és személyesen megyek el érte az "ünnepélyes" átadóra. Lehet, hogy Warwick lesz, de az is lehet, hogy nem. Nagyon tetszenek a Fodera gitárok, illetve mostanában figyeltem fel a Ritterre úgy komolyabban, ezek azért durva cuccok!
Tudom, sokaknak furcsának tűnhet ez a gyors tempó amit diktálok magamnak az életben, de mivel korábban elég sok traumán kellett átesnem (rák, édesapám korai elvesztése), így tényleg nincs idő hülyeségekkel eltökörészni az időt! Minden percben pörögni kell az agynak, hogy mit lehetne fejleszteni, hogyan lehetne előrébb jutni az életben! Ezért is hagytam fel gyorsan az alkalmazotti munkakörrel is, mert toporgásnak éreztem. Ez számomra sehova sem vezet, csak a saját utam az, amit járni akarok és a saját vállalkozásomat szeretném fejleszteni! Klisé, de tényleg jobb adni, mint kapni, mert ha valakinek megjavítjuk a hangszerét, vagy felnyitjuk a szemét egy problémával kapcsolatban, nagyon jó érzés azt látni, hogy örül! Ezeket a dolgokat kell észrevenni és szem előtt tartani és a sikerélmény garantáltan adott lesz!
Rock&Roll veletek!


Külön köszönet Prexinek a segítségért!

 

Szerző: -machine-  2011.01.23. 02:21 Szólj hozzá!

Címkék: clinic the sexy community guitar zenekar horváth mind my gábor band bass együttes small gap warwick nikson embers lovreck

A bejegyzés trackback címe:

https://bassguitar.blog.hu/api/trackback/id/tr342606191

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása